Hímzés – Kézimunka

Nevét borsó formájú és legtöbbször borsó nagyságú lyukacskáitól kapta. Alkalmazhatjuk önmagában is, mint szegélydíszt, de szeghetünk vele más hímzéssel díszített térí­tőt, függönyt, kiskendőt stb. -ha annak alapanyaga alkalmas a szálkihúzásra. Tovább »

Nem mindig volt  díszes a matyó viselet. A legrégibb matyó hímzések, amelyek lepedővégeket díszíte­nek, egyszerű vászonhímzések, piros-kék, fénytelen pamutfonal­lal készültek. A legismertebb mo­tívumok a rózsa, „cipe” (cipő formájú minta), madár, „macs­kafark” (csigavonal), körök, bimbók. Tovább »

Matyómintával hímzett kötényke. A matyó hímzés legkorábbi típusa a szűcshímzés; ezzel hímezték a bőrruhákat. A szűcshímzések motívumai és a hozzá használt hímzőfonalak, sőt színezésük is hatottak a női hímzésekre. Tovább »

Hasonló hagyományokat követ a falvédő. Alsó széles, tömött sávjában ugyancsak levélfüzérbe kerültek a finoman összetett, megkomponált virágbokrok. Tovább »

Az ” aszaj” a szűr három darabból álló oldalrészének középső része. Oldalnézeti rózsák és bimbók váltakoznak az aszajdíszen. Tovább »

A fehérhímzés egyik szép változatán a virág- és levéldíszítmények szőlőfürttel váltakoznak. A vég­telenségig folytatható díszítménysor önálló, ritmi­kusan ismétlődő motívumokból áll össze. Tovább »

A nagyon régi párnalap szélén látható névbetűk elárulják, hogy valakinek a kelengyéjébe készült. Hármas levélfüzér közé került a három nagy grá­nátalma, amelyek belsejét laza rácsos öltések te­szik könnyedebbé. Tovább »

A régi párna jellegzetesen képviseli a torockói hím­zéskompozíciót. A hullámvonalas nagy indák haj­lataiban váltakozva hol fel-, hol lefelé forduló álló tulipánbokrok helyezkednek el. Tovább »

A párna a Tisza vidéki tölgyleveles, tulipános minta egyik változata. A középső, fő csíkminta szimmetrikus elrendezésű, ezért a leszámolható rajzon csak a felét ábrázolom. A szabadrajzú mintát közrefogó csíkok egy sormintaszerűen ismételt, geometrikus motívumból állnak. Tovább »